A mai napon bejelentették, hogy mivel már 5,5 millióan oltakoztak, vége a maszkviselésnek az egészségügyi intézményeken kívül.
Ez egy örvendetes esemény, hiszen ilyen nagy melegben nem volt túl kellemes a maszk viselése. Ne felejtsük el, hogy ezért az enyhítésért hálásak lehetünk azoknak a kutatóknak, akik erőn felül dolgoztak azért, hogy kifejlesszék a különféle vakcinákat. Szintén hálásak lehetünk azoknak is, akik részt vettek az oltás beadásában, hiszen ez a plusz feladat rájuk is plusz terhet rótt. És persze azoknak is hálásak lehetünk, akik vállalták, hogy beoltatják magukat, hiszen ha nem mondanak igent a Sinopharmra és a Szputnyikra, akkor még mindig nem válogathatnánk a vakcinák közül.
Én sajnos átestem a koronavíruson, ezért egy darabig abban a hiszemben voltam, hogy már védett vagyok. Viszont megtudtam, hogy változott az oltási protokoll. Először csak egy, majd két védőoltás beadását is ajánlották, szóval jogkövető álampolgárként én is bejelentkeztem azoltásra. Az időpontfoglalás nagyon könnyen ment, így szinte azonnal megkaptam az első oltásomat.
Szó szerint a bőség zavarával küszködtem, mikor választanom kellett a lehetőségek közül. A családom és ismerőseim a Sinopharm, Szputnyik, Pfizer és Moderna oltásokat kapták. Mellékhatásokról senki sem panaszkodott. Azt hiszem a szüleimnek kár volt a kínai oltást beadni, mert egy héttel később mindketten megkapták a vírust. Mint később kiderült, ezt az oltást 60 éves korig ajánlják, úgyhogy nem a gyártó hibája, hogy nem tartották be a protokollt.
Mivel én már választhattam, a Pfizer mellett tettem le a voksomat. Erről olvastam a legtöbbet, és nagyon biztatónak tartom, hogy nem egy hagyományos védőoltás. A régi típusú vakcinák úgy működnek, hogy elölt kórokozót juttatnak a szervezetbe, ami így biztonságos körülmények között fog ellenanyagot termelni. Ennek hatására, ha az igazi vírussal találkozik az ember, már kész is a fegyver az immunrendszerében. A Pfizer nagy újdonsága, hogy a vírusnak csak egy kis részét, a "koronát" alkotó fehérjéket támadja meg. Ezek felelősek a vírusban lévő információk átadásában, de ha megszűnik az összeköttetés, a vírus nem tud szaporodni és megbetegíteni minket.
Örömmel láttam, hogy az oltóanyag fejlesztésében Karikó Katalin magyar kutató oroszlánrészt vállalt. Habár külföldön érte el ezt az eredményt, egy kis nemzeti büszkeséget érzek emiatt és nagyon remélem, hogy megkapja érte a megfelelő elismerést is.
Egy kis vidéki városban élek, az oltás nálunk nagyon jól haladt. Az internetes bejelentkezés után a helyszínen ellenőrizték, hogy szerepelek a listán, és 10 perc várakozás után már meg is kaptam a szurit. Utána még félórát kellett várni a kellemesen hűvös váróteremben, ahol volt elég szék ahhoz, hogy egymástól távol üljünk le. A második alkalommal még arra is volt lehetőség, hogy angol nyelvű igazolást kérjek.
Amennyire lehet, felkészültem az oltásra és figyeltem a mellékhatásokra is. A leírtak közül az első alkalommal egy kis fáradtságot tapasztaltam, a második alkalommal pedig kicsit megduzzadt és bepirosodott az oltás helye, ami néhány nap után elmúlt. Szóval nyugodt voltam, hogy most már minden rendben, védett vagyok és nincs itt semmi gond.
Annyi minden történt velem az utóbbi időben, hogy nem is vettem észre egy darabig, hogy az első oltás után nem jött meg a menstruációm. Egy ideig a stresszre fogtam, de a 40. nap után már kezdtem kicsit gyanakodni, hogy valami nem stimmel. Szóval azt tettem, amit ilyenkor a legtöbb ember, és a Google-hoz fordultam segítségért. Kiderült, hogy a nők 20%-ánál megzavarta a peteérést a vakcina, volt akinek késett, volt akinek pedig hamarabb jött meg a menstruációja. Akinek hamarabb jött, az azt írta, hogy sokkal erősebb görcsei voltak és a vérzés is intenzívebb volt, mint korábban. Én meg csak vártam és közben úgy éreztem, hogy olyan életem legnagyobb premenstruációs szindrómájával nézek szembe. Akinek ez nem ismerős, elmondom, hogy elég erős hangulatingadozásokkal, víz visszatartással, édesség iránti vággyal jár a dolog. Nem egy fáklyásmenet sem az elszenvedőjének, sem a környezetének. Sajnos egyre türelmetlenebb lettem az utolsó héten és ennek már a munkámra is hatása volt. Végül odáig jutottam, hogy elsírtam magam nyilvánosan, ami nagyon gáz 48 évesen.
Közben láttam, hogy már a Facebookon is egyre több csajos csoportban felmerült ez a téma, szóval egyre idegesebb lettem. Szerencsére két hetes késéssel eljött az én piros betűs ünnepem is, aminek kimondhatatlanul örültem. Azt írják a neten, hogy ez egy átmeneti dolog, szóval remélem, hogy csak egy egyszeri alkalom volt és most már minden szempontból visszatérhetünk a normál kerékvágásba
