Szabadidőm nagy részét évek óta sorozatnézéssel töltöm. Nagyon örülök, hogy ma már nem kell alkalmazkodnom a tévéadók műsorrendjéhez és nem kell egy hetet várnom a következő epizódra. Külön öröm, ha sikerül egy olyan sorozatra bukkannom, aminek már több évadát leforgatták, így előre tudom, hogy mennyi időt fogok rászánni.
Olyan sorozatot kerestem, ami nem túl drámai, de mégis le tud kötni és viszonylag könnyen követhető. Nagyon örültem, mikor rátaláltam a Te Szent ég! (Um HImmels Willen) című német sorozatra, mert szó szerint válasz az imáimra.
Emlékszem, hogy láttam belőle rövid részleteket néhány évvel ezelőtt, de aztán eltűnt a látókörömből. Most viszont már 17 évad gyűlt össze belőle, úgyhogy elég sokáig kitart. Általában reggel és este nézek meg egy vagy két részt, így egy 13 részes évaddal pár nap alatt végzek.
A történet egyszerű, egy nigériai misszióból visszatérő apácát Kaltenthalba helyeznek. A kisvárosban már csak néhány apáca él, és nem gazdaságos a kolostor fenntartása. A polgármester szeretné megszerezni az értékes területet és a rendfőnöknő is szabadulna a veszteséges régi épülettől, viszont a minden lében kanál Lotte nővér felveszi velük a harcot és bebizonyítja, hogy apácákra bizony még a XXI. században is szükség van.
Minden évadban van egy-két novícia, azaz apácanövendék, akik nagy döntés előtt állnak. Elég vegyes az összetételük, hiszen van köztük elkényeztetett gazdag kislány, gyerekkorától apácának készülő vallásos lány, de még tolvaj és sztriptíztáncos is. Végül persze nem mindenkiből lesz apáca, de mindannyian hozzátesznek kicsit a történethez.
Nagyon tetszik a tipikus német kisvárosi miliő, a gyönyörű kis utcácskákkal és régi épületekkel. Az apácák öltözete a habitus nevű formaruha, amit azért mindenki kicsit másként visel. A szereplők időnként cserélődnek, de vannak ikonikus fő és mellékszereplők, akiknek nyomon követhetjük a sorsát.
A polgármester igazi reálpolitikus, sajnos eléggé korrupt és önző, viszont a nővérrel való csatározásai során mindig kiderül, hogy a szíve mélyén jó ember, és hajlandó is jót tenni, főleg, ha haszna van belőle. A másik kicsit negatív szereplő a szigorú rendfőnöknő, akinek két doktori címe is van és érzelmei helyett a pénzügyi megfontolásokat helyezi előtérbe. Az apácák mind tartanak tőle kicsit, de ugyanakkor szeretik is.
Az apácák sok dologgal foglalkoznak. Van köztük ápolónő, saját óvodát tartanak fenn, beleártják magukat a helyi politikába és még krimiíró is akad köztük. A kolostoron belül megosztják a feladatokat, ugyanúgy szükség van a háztartással foglalkozó nővérre, mint arra, aki a könyvelést végzi.
Folyamatosan igyekeznek új bevételi forrásokat találni, ami ötleteket adhat másoknak is a vállalkozáshoz. Az első évadban egy középkori gyógylikőr receptjét próbálják felkutatni, később szemináriumokat tartanak menedzsereknek, magániskolát indítanak, eladják a cukormentes keksz receptjét, bioboltot nyitnak stb.
Ennek ellenére, valahogy mindig a csőd szélére kerülnek, így aztán évadonként gazdát cserél a kolostor. A polgármesternek grandiózus tervei vannak a hasznosítására, melyek rendre kudarcba fulladnak. Közben persze rengeteg személyes dráma is van, aminek a megoldásában az apácák segítenek.
Ez az a sorozat, ahol többször is működésbe lép a deus ex machina, azaz az isteni közbeavatkozás, hiszen az imák meghallgatásra találnak és az apácák jeleket kapnak, hogy jó irányba haladnak, vagy sem. Úgy gondolom, hogy ilyen környezetben ez teljesen helyénvaló és egyáltalán nem érzem erőltetettnek ezeket az apró csodákat, amik megváltoztatják a dolgok menetét.
Hívő emberként én is tapasztaltam, hogy ha erősen imádkozom valamiért, akkor az jól alakul. Viszont ha mégsem, akkor utólag többnyire kiderül, hogy mégis úgy volt jó minden, ahogy történt, még ha én nem is úgy gondoltam akkor.
