A toborzásról nekem a Háry János énekes-táncos jelenete jut eszembe, ami elég hitelesen jeleníti meg ezt a szokást. A hadkötelezettség bevezetése előtt faluról falura jártak a toborzók, és tánccal, énekkel próbálták felkelteni az érdeklődést a katonai pálya iránt. Aki csatlakozott a "mulatsághoz" az lehetőséget kapott arra, hogy világot lásson és kiszakadjon a szegénységből. Persze a katonaélet nemcsak a csinos egyenruháról és a szórakozásról szólt akkor sem és most sem.

Változnak az idők, változnak a szokások. Ma már a toborzás jó része is az interneten zajlik, hiszen itt töltik az idejük nagy részét a fiatalok, akik a toborzás célcsoportjai. Mivel érdeklődésem rendkívül sokszínű, követem néhány aktív és veterán amerikai katona YouTube csatornáját is, és meglepve tapasztaltam, hogy van egy reklám, ami teljesen kiakasztotta őket. De mi lehet ennek az oka, hiszen ők is jelentkeztek katonának és tulajdonképpen most is a múltra építik az életüket, a csatornájuk tartalma is ehhez kötődik?

A válasz a katonaság reformjához kötődik. Az amerikai hadsereg is próbál haladni a korral, és túllépni azon a korszakon, amikor még a bőrszíne, neme vagy nemi irányultsága miatt nem léphetett valaki a kötelékükbe. Voltak olyan idők, amikor például feketék nem szolgálhattak. Egy időben aztán létrehoztak nekik egy külön alakulatot, hogy ne érintkezzenek a fehérekkel. Mivel hősiesen megállták a helyüket a harcban, később feloldották ezeket a korlátozásokat.

A másik nagy kérdés az volt, hogy szolgálhatnak-e nők a seregben? Vannak olyan országok, ahol ez nem probléma, izraelben például a hadkötelezettség mindenkire vonatkozik. Amerikában viszont, ahol elég sok nő háziasszony és anya, kicsit nehéz volt keresztülvinni ezt a változást. Azt, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznie az első női katonáknak, szerintem elég hitelesen bemutatja a G. I. Jane című mozi, melyben Demi Moore parádés alakítást nyújtott. Az biztos, hogy én nem jelentkeztem volna katonának a film megnézése után, de biztos vannak olyan fiatal lányok, akik szeretnék ezt a pályát választani. Nincs ezzel semmi baj, de azt el kell fogadni, hogy nőként ugyanúgy, sőt jobban kell teljesíteni ezen a területen, mint a férfiaknak. Ugyanez van a rendőröknél és a tűzoltóknál is. Ha olyan a helyzet, hogy szembe kell szállni egy támadóval, utolérni egy tolvajt vagy kicipelni egy eszméletlen embert egy égő házból, akkor ahhoz fizikai erőre és állóképességre van szükség. Én Demiről simán elhittem, hogy képes lett volna erre, de ő a ritka kivétel. Én a magam részéről hálás vagyok, hogy nem kötelező katonának menni, de nagyon szurkolok azoknak a nőknek, akik jelentkeznek, hogy sikeresek legyenek!

Szintén eléggé érzékeny pont volt a homoszexuálisok katonai szolgálata, mert sokáig leszerelték az érintettet, ha kiderült, hogy a saját neméhez vonzódik. Nem is olyan régen volt még a ne kérdezd, ne mondd szabály, ami megtiltotta a feletteseknek, hogy rákérdezzenek a katonák nemi irányultságára. Kicsit hasonló ez ahhoz a szemlélethez, hogy nincs semmi baj a homoszexuálisokkal, amíg a négy fal között maradnak. A törvényalkotás nálunk még mindig itt tart.

Az USA viszont már jóval tovább lépett ennél, hiszen aktívan igyekeznek minél több csoportot megszólítani és befogadni a hadseregbe is, igyekeznek minél sokszínűbb jelentkezők közül választani. Ennek az új korszaknak a terméke az alábbi reklám, ami egy kislány útját mutatja be, aki ma már fontos pozíciót tölt be a hadseregben.

Azt hiszem, hogy még azoknak is világos, hogy miről szól, akik nem értenek angolul. Emma közlegénynek két anyja van, egy leszbikus pár nevelte fel. Kicsi korától járt melegfelvonulásokra, így már gyermekként megtanulta, hogy milyen fontos, védjük az egyenlőséget és a szabadságot. A főiskolán csatlakozott egy lányszövetséghez és a tanulmányai befejezése után keresett egy kihívást, amivel lépést tarthat a barátnőivel. Szóval ahelyett, hogy külföldre ment volna tanulni, vagy megmászta volna a Mount Everestet, belépett a hadseregbe. Az a célja, hogy megsemmisítse a sztereotípiákat.

Nem tudom, hogy a reklám mennyire volt eredményes a célcsoportnál, de az biztos, hogy a veterán katonák nem voltak elragadtatva tőle. Azt senki sem kérdőjelezte meg, hogy egy lány, akit két leszbikus nevelt, jelentkezhet-e a hadseregbe. Hát persze, hogy jelentkezhet, de ez a háttérsztori, ami a reklám 95%-át teszi ki teljesen felesleges volt. A katonaságnál nem az számít, hogy honnan jöttél, hanem az, hogy alkalmas vagy-e a feladat ellátására. A reklámban szó sem volt arról, hogy az alapkiképzéshez kell egy bizonyos fittség, tehát ha valaki ezt a pályát fontolgatja, akkor kezdjen el időben edzeni. A reklámban láthatjuk, hogy a hadsereg hasonlít egy lányszövetséghez, ami szerintem nem feltétlenül jó párhuzam. Habár én még egyik közösségnek sem voltam a tagja, nem hiszem, hogy egy lányszövetségben elvárás, hogy szükség esetén feláldozd az életed a társaidért. Az amerikai zászló fel sem tűnt, pedig azért egy kis hazafias érzés is kell ahhoz, hogy valaki jó katona legyen. Szó sem volt a kockázatokról, pedig katonaként esély van komoly sérülésre, halálra is. A rajzfilmes formátum és a meseszerű történet teljesen eltereli a figyelmet arról, hogy mit is jelent katonának lenni.

Úgy látom, hogy az sem világos, hogy milyen sztereotípiákat akar megkérdőjelezni Emma közlegény? Hogy a nők nem elég erősek a harchoz? Az amerikai hadsereg 14%-a nő, tehát itt nincs mit bizonygatni. Szerintem addig, amíg a harc nemcsak gombok nyomogatásából áll, mindig nagyobb lesz a férfiak aránya és ezzel nincs semmi baj. Az egyenlőség nem jelent egyformaságot, mindkét nemnek megvannak a maga erősségei és gyengeségei is. Szóval Emma közlegény kicsit késve érkezett ehhez a harchoz, hiszen mi nők győztünk, és bebizonyítottuk, hogy érünk annyit, mint a férfiak. Nem kellene olyan nagyon erőltetni ezt a politikai korrektséget, akkor talán természetesebb lenne.